Rólam

A nevem Túry Amália. Erdélyi (Besztercei) lány vagyok. Budapestre költözésem után édesanyám sokszor kíváncsiskodott, hogy vajon mi kerül az asztalra, nem-e éhezünk. Így indult útjára a blogom Colors in the Kitchen néven, azaz Színek a Konyhában. 

Hogy miért is színek a konyhában? Mert imádom a színes fogásokat és a természet annyi színes alapanyagot rejt, amit érdemes kipróbálni! Fontos számomra az, hogy természetes összetevőkkel készítsek színes ételeket. 

Szeretem a vaníliát, a citromot, a mentát és az étcsokoládét. Imádom a sajtokat és a különböző magvakat. Próbálok egészségesen sütni-főzni. Pénzügyi elemzőként informatikai projektek árazásával foglalkozom. Férjemmel, 12, 9 és 5 éves kisfiainkkal élünk Budapesten. Magunknak, a családnak és gyakran a barátoknak sütök-főzök.

Blogger interjú: 

http://gastro.hu/Magazin/Blogger-interju-Tury-Amalia-132

Mi inspirált a blogírásra?

Amikor diplomázás után Erdélyből Budapestre költöztem édesanyám többször kíváncsiskodott, hogy mi kerül az asztalunkra. Lelkesen fényképeztem az "alkotásokat" és elküldtem neki emailben.

Amikor már receptek is érdekelték, akkor jó ötletnek tűnt blogban összegyűjteni és naplószerűen írni a konyhai tetteimről. Akkortájt még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy anyukámon kívül bárkit is érdekelne, hogy mit sütök-főzök.

A blog nevéhez kapcsolódóan: melyik a kedvenc színű ételed?

Nem tudnék egyet választani, mindig szezonalitástól és hangulattól függ éppen, hogy milyen szín kerül a tányéromra. A zöldek, a lilák és a pirosak állnak talán a sor elején.

Sokszor keresem a különleges színű zöldségeket mint például a csíkos, a sárga vagy fehér céklát, a fehér és a csíkos padlizsánt, lila cukorborsót, lila bazsalikomot, lila burgonyát, lila fodros kelt, sárga cukkinit vagy éppen a sárga és a zöld karfiolt.

A színes fogásokat illetően egy dolog nagyon fontos számomra, hogy azok természetes összetevőkből legyenek. És arra is szeretek odafigyelni, hogy összességében a színek harmóniában legyenek.

Hogyan határoznád meg a főzési stílusodat?

Nem határoznék meg konkrét stílust. Egészségesen próbálunk étkezni, de kihágások azért beleférnek. Néha több cukor, kenyér vagy hús, máskor meg saláták, húsmentes, cukormentes vagy éppen gluténmentes fogások. Fő, hogy mindent mértékkel fogyasszunk.

Itthon ritkán kerülnek klasszikus ételek az asztalra. Vagy ha igen, biztos van bennük valami csavar, ha nem ízesítésben akkor a tálalási formában. Amióta kisfiunk is egy asztalnál eszik velünk sok főzeléket eszünk. Ebben az irányban is szeretek újítani. Mindig akad valami új fűszer vagy zöldség amivel a klasszikus főzelékeket fel lehet dobni.

Próbálom minimalizálni a készételek vásárlását, ezért gyakran készülnek zöldség vagy hús fasírtok illetve házi szendvicskrémek és pástétomok vacsorára. A fasírtokat többnyire sütőben, szinte olaj nélkül szeretem sütni.

A blogon, ha valaki elkezd böngészni, akkor egyértelműen a desszertek vannak többségben és ezek közül is a torták és a sütemények. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy azokat a legegyszerűbb fényképezni, mert olyankor nem ül éhesen az asztalnál a család, másrészt annak, hogy édesszájú vagyok és mindig is a sütés jobban érdekelt mint a főzés. 

Kedveled a reform alapanyagokat, mennyiben más ezekkel dolgozni?

Ha tehetem tönkölylisztet használok fehéret és teljes kiőrlésűt is. A tönkölynek sokkal magasabb a fehérjetartalma és sokkal alacsonyabb a szénhidráttartalma mint a közönséges búzának. Cukorbetegek, diétázók is fogyaszthatják.

Általában egy az egyben lehet receptekben a búzát és tönkölyt helyettesíteni, de azért érdemes odafigyelni, mert van olyan liszt, ami több folyadékot igényel (sikértartalomtól függően). Nem csak tönköly és búza, hanem búza és búza liszt között is észlelhető ez a különbség.

A fehér tönkölylisztet meg különösen azért szeretem, mert a vele készült ételeknek, desszerteknek nem lesz reform hatása. Aki eszi valószínű nem is jön rá, hogy nem közönséges búzából készült.

A tönkölyliszt mellett szeretek egyéb reform lisztekkel is kísérletezni: mandulaliszt, mákliszt, kókuszliszt, zabpehelyliszt, (barna) rizsliszt, kukoricaliszt, kölesliszt vagy éppen gesztenyeliszt. Minden egyes liszt azért másképp viselkedik, így sokszor sütés közben derül ki, hogy több vagy kevesebb nedves anyagot igényel, így ehhez mérten teszek tojást, vajat és tejtermékeket a tésztámhoz.

Ezek a reform lisztek és persze egyéb reform alapanyagok azért tudnak jó és rossz irányba is változtatni az ételen. A klasszikus ízek kedvelőinek valószínű, hogy kiérezhető, hogy más ízűek az alapanyagok az ételben, de az így elkészült ételek szerintem igazán finomak tudnak lenni.

A nyírfacukrot, xilitet vagy eritritolt én is szoktam érezni a süteményben (lehet, hogy furcsának hangzik, de amolyan jeges, hideg ízt vélek érezni), de nem zavaró és annak érdekében, hogy kevesebb cukrot fogyasszunk sokszor ilyenekkel is sütök és azoknak a süteményeknek is nagy sikere van itthon.

Tudatos vásárló vagy?

Többnyire annak tartom magam, ugyanis a címkéket elég alaposan átolvasom mielőtt bármi a kosaramba landolna. De azért néha "bűnőzések" is beleférnek.

Ki a kedvenc magyar séfed?

Bár több név is eszembe jut, Segal Viktort említeném, mert a szakácskönyvei nagy kedvenceim. Talán a polcról azokból sütök-főzök a leggyakrabban.

Melyik a kedvenc fűszered?

Nehéz lesz egyet megnevezni, ugyanis nagyon sok kedvenc van. Talán azt mondanám, hogy ha édesség, akkor a vaníliarúd elengedhetetlen, ha pedig sós, akkor mostanában római kömény és koriander láz van nálunk.

Nagyon szeretem a friss zöld fűszereket is a mentát, a bazsalikomot és a petrezselymet különösen. És még egyet kiemelnék: a friss kaprot. Sokáig nem ettem meg, viszont amikor elkezdtem tökfőzeléket készíteni Kristófnak megkóstoltam és hát igen, változik az ember ízlése, mert most már nagyon szeretem.

Nyaralásnál és utazásnál kerülnek gasztro "ajándékok" a táskádba?

Szinte csak azok kerülnek a bőröndbe: olajok, csokoládék, tészták, fűszerek, borok, konyhai eszközök, magazinok vagy éppen szakácskönyvek. Repülős utakra is inkább kevesebb kacatot viszek, hogy legyen hely visszafele a finomságoknak.

Gasztrobloggerként mire vagy a legbüszkébb?

Leginkább arra vagyok büszke, ha az olvasók elkészítenek valamit a blogról és meg is osztják velem a sikerélményüket. De természetesen minden egyes online és nyomtatott magazinban megjelent receptemre és írásomra is büszke vagyok. Meg a kitartásomra is, mert nem gondoltam, hogy évekig írom majd a blogom.

A kisfiaddal és a férjeddel szoktatok közösen főzni?

Nem jellemző, hogy hármasban főznénk, de azért sokszor segítenek nekem a konyhában, ha nem másban akkor megteríteni az asztalt vagy éppen bepakolni a mosogatógépbe.

Kristóffal néha szoktunk kekszet, süteményeket sütni kettesben, tipikus kétéves, aki nagyon szeret tálban kevergetni. Bár most még elég kaotikus és időigényes vele sütni, a későbbiekben biztos többször lesz kedve a konyhába sürögni velem.

A párom minden évben tortát süt a szülinapomra és olyankor nagyon kitesz magáért. Amióta kisfiunk megszületett már egy évente második alkalom is adódott: anyák napjára közösen sütnek-főznek nekem. És idén először lett koprodukció Kristóf második szülinapi tortája, a tortát én sütöttem, de párom kézügyessége elengedhetetlen volt a dekorációhoz.