Csoki, mogyoró és egy könnyed mogyorós piskóta. Díszítő elemként karamellbe mártott mogyorók.
Hozzávalók (18 cm-es tortához, 8-10 szelethez):
Mogyorós piskóta:
110 g nádcukor
4 nagy tojás (L-es)
120 g tönköly finomliszt
50 g pirított darált mogyoró (ha lehet piemonti)
1/2 tk. foszfátmentes sütőpor
1 tk. vaníliakivonat (vagy fél vaníliarúd kikapart magjai)
Krém:
200 g étcsokoládé (70%)
400 ml tejszín (ebből 200 ml tejszínhabbá verve)
1 lapzselatin
50 g pirított mogyoró darálva (piemonti)
1 púpozott ek. nád porcukor
Díszítéshez: 10-15 piemonti mogyorószem, 50 g cukor
A piskótával kezdek. A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tortaformát kibélelem sütőpapírral. Az alját és az oldalát is. Az oldalát úgy, hogy megmagasítom, mert viszonylag magas piskóta sül majd benne. Az oldalára legegyszerűbb ha vajazva tesszük fel a sütőpapírt, az helyben fogja tartani, ragasztóként működik.
Ez a piskóta ezúttal egész tojásokból készül, nem szükséges szétválasztani. A cukrot a tojásokkal előbb közepes majd magas fokozaton robotgéppel habosítom. Akkor lesz jó, ha legalább háromszorosára nőtt a térfogata és könnyed habbá vált. Hozzáadom a vaníliakivonatot majd beleszitálom a lisztet, sütőport és hozzáadom a pirított darált piemonti mogyorót. A liszttől kezdve spatulával dolgozok óvatosan, hogy ne törjem össze a habot. Tepsibe egyengetem és az előmelegített sütőben nagyjából 30-35 perc alatt készre sütöm. Hagyom teljesen kihűlni majd ketté vágom.
Amíg sül a piskóta elkészülhet a krém is. A 200 ml tejszínt szinte forrásig melegítem egy lábosban, elzárom a tüzet majd hozzáadom a csokit. A lapzselatint néhány percre beáztatom, majd kifacsarom és hozzáadom a még meleg csoki ganache-hoz (tejszín-csoki keverékhez) Néha megkeverve kihűtöm. A maradék 200 ml tejszínt habbá verem, nem túl kemény. A csokis keverékhez hozzáadom a porcukrot és a mogyorót majd óvatosan beleforgatom a tejszínhabot is. Hűtőbe teszem a krémet nagyjából fél órára, hogy kissé dermedjen.
Elkészítem a karamellel bevont mogyorókat. Szükség lesz hozzá hurkapálcákra, két vágódeszkára. Minden hurkapálcára kerül egy mogyoró (csak óvatosan húzzuk rá, ne törjön el a mogyoró).
A karamellel bevont mogyorók a konyhapult szélén fognak lógni két vágódeszka között. Így lesznek csúcsosak.
Elkészítem a karamellt. Gyorsan elzárom a tüzet és egyesével a hurkapálcára felszúrt mogyorókat beleforgatom és beszúrom a két vágódeszka közé. Száradás közben szép csúcsosak lesznek.
Itt van egy egész jó leírás erről a folyamatról.
Ha a krém kissé megdermedt akkor ketté osztva a tortára kenem: felét az első maradékot a második tortalapra. A mogyorószemekkel díszítem.
A torta néhány óra hűtés után lesz igazán finom, addigra összeérnek az ízek, viszont tálalni úgy jó, ha 10-15 perccel tálalás előtt kivesszük a hűtőből. Ez esetben nem lesz túl dermedt a krém sem.
Hogy mitől másabb a piemonti mogyoró? Gyönyörű gömbölyű, roppanós nagy szemek ezek, amiket nagyon szépen meg lehet hámozni (konkrétan semmi héj nem volt az enyémen). Íze is nagyon jó. Ára itthon borsós, bevallom csak most néztem meg a hazai webshopokban mennyibe is kerül. Olaszországból érkezett az enyém és messze nem került annyiba mint itthon...szóval ha ott jártok, akkor a gyönyörű zöld brontei pisztácia mellett piemonti mogyorót is érdemes hazahozni :)
