Kristóffal közösen sütöttünk linzert. A mézeskalács után nagy kedvence ez. Habos kávé, tea mellé a legfinomabb. Nem szeretem a porcukros változatot, ezért nálam nem került rá, pedig szerintem az úgy mutatósabb. Emlékszem gyerekkoromban besztercei Mama mindig készített egy adag porcukormenteset nekem :) Van még egy nagyon finom verzió: a darált diós-cukros, ahogyan anyósom készíti. Szerintem az a legfinomabb! Mi bevallom nagyon bele voltunk merülve Kristóffal, így hirtelen el is felejtettem róla a diót, de leírom azt is, érdemes azzal is készíteni.
Hozzávalók (mi 250 g lisztből készítettünk fél adagot, de azt hárman nagyjából 2 nap alatt megettük, úgyhogy javaslom fél kilóval sütni, mert gyorsan elfogy :) ):
500 g (tönköly) finomliszt
250 g vaj
2 tk. sütőpor
200 g (nád) porcukor
1 vaníliarúd kikapart magjai
1 kispohár tejföl (175 g)
2 tojás sárgája
csipet só
Diós-cukros feltéthez: a maradék tojásfehérjékből egy - legalábbis a tapasztalat szerint egy is bőven elég (villával enyhén felverve (tényleg csak kissé összekeverve, nem habosra verve) + darált dió és cukor keveréke (ízlés szerint)
1 nagyobb üveg baracklekvár
A puha vajat a porcukorral és tojás sárgájával összekeverem, hozzáadom a vaníliamagokat a tejfölt, a sütőport, a csipet sót és a lisztet. Enyhén lisztezett felületen vékonyra nyújtom és formákkal szaggatom ( a lényeg, hogy párosával készüljön lyukas és nem lyukas korong). Ha diós cukrot is szórok rá, akkor a lyukas korongokat megkenem a tojásfehérjével (egy ecsettel) majd belemártom a diós cukorba. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, kissé távol egymástól, mert fel fognak nőni. 175-180 fokon 7-9 perc alatt megsülnek (mérettől függ). Hagyom kihűlni majd baracklekvárral összeragasztom. Baracklekvárból a lyuk környékére többet teszek, hogy úgymond megteljen a kis luk.
Néhány frissebb kép a diós változatról:
