Ez a legjobb mézes a világon! Nálunk mézespogácsa néven futott, itt mézeskalácsként ismert. Anyósomtól kaptam a receptet, szerencsére az enyém is sikerült olyan finomra mint az övé :) Kristóf is elégedett volt a saját sütésével. El kell rejtenem a dobozt, hogy maradjon belőle Karácsonyra.
Hozzávalók:
250 g méz
500 g liszt
100 g vaj
100 g (nád)cukor
1 egész tojás
2 tojás sárgája
1 kk. szódabikarbóna
1 tk. őrölt fahéj
1-2 csipet őrölt szegfűbors, szegfűszeg és szerecsendió
tetejére: 1 nagy tojás sárgája + 1 púpozott ek. zsíros tejföl (kisebb tojás esetében ehhez a tészta mennyiséghez akár 2 sárgája is kellhet)
Egy lábosban alacsony lángon a vajat és a cukrot megolvasztom. Viszonylag nagy szemű nádcukrom volt és nem szerettem volna a kristályokat viszontlátni. Ha már elolvadt, elzártam a tüzet és a mézet is hozzáadtam. Ha már langyosra hűlt, akkor a villával kissé felvert tojásokat is hozzáadom és a száraz összetevőket (liszt, szódabikarbóna és fűszerek). Spatulával alaposan eldolgozok mindent. Egy ragadós masszát kapok. Folpackba csomagolva éjszakára a hűtőbe teszem. Másnap sütés előtt félórával kiveszem a tésztát, hogy legyen ideje kissé felmelegedni (könnyebb lesz dolgozni vele, ha nem túl kemény). Folpack rétegek között nyújtom nagyjából 3 mm vastagra és szaggatom a kedvem szerint. Azt tapasztaltam, hogy 3 mm esetében még azonnal puha mézest kapok, annál vékonyabb ropogós lesz. De lehet fél centi vastagra is nyújtani. sütőpapírral bélelt tepsibe teszem, viszonylag távol egymástól, mert megnőnek. Ecsettel megkenem a tojásos-tejfölös keverékkel. 170 fokos előmelegített sütőben (mérettől függően) 8-10 perc alatt sütöm aranybarnára.
alaprecept Horváth Ilona Szakácskönyve