Sikerült teljesen szezonon kívül rugelachot sütni. Nagyon finom omlós tésztája van és mindez a krémsajtnak köszönhető. A vajas tésztában a ráadás a krémsajt. Ez nagyon puhává teszi a süteményt! A diós-házi baracklekváros töltelék a széleken karamellizálódik és ez szerintem eszméletlenül jó benne. Természetesen bármi mással is tölthetjük a kifliket.
Amikor tervbe vettem a sütését hát volt egy sikertelen rugelach akcióm is, de nem a receptet okolom, hanem valószínű a krémsajt fajtája rontotta el. No meg, hogy nem hagytam elég időt a tésztának kihűlni, mielőtt sütöttem volna. Igazán csak annyi történt, hogy eléggé laposak lettek a sütemények, ízre nagyon finomak, de szétfolytak. Ezúttal viszont egész pofásak lettek.
Hozzávalók (24-32 darabhoz, én 24 nagyobb darabot sütöttem):
Tésztához:
225 g vaj
225 g krémsajt
2 ek nád porcukor
300 g (tönköly)liszt
Töltelék:
200 g dió
4 tk fahéj
150 g nádcukor
1 kisebb üveg baracklekvár
1 tojás, 1 ek. víz
Krémsajtból használjunk olyat, ami hűtve jó kemény, a folyóssal nekem nem lett szép a süteményem. A tészta hozzávalóit alaposan összedolgozzuk. Egy viszonylag ragacsos tésztát kapunk. Két egyforma részre osztjuk és folpackba korongnak csomagolva legalább 2 órára hűtőbe tesszük. Azért jó, ha lapos kör alakú, mert nyújtáskor innen könnyebb lesz kiindulni.
Addig elkészítjük a tölteléket: a diót durvára vágjuk, hozzáadjuk a cukrot és a fahéjat.
A sütőt előmelegítjük 175-180 fokra. Két tepsit kibélelünk sütőpapírral. A tojást a vízzel felverjük, ezzel fogjuk bekenni a süteményünket.
Kivesszük a hűtőből az egyik tésztát és egy nagyobb kört nyújtunk belőle. Ne legyen túl vékony a tészta, mert akkor szakadni fog. Az eredeti receptben 16 cikkre vágták, de én nagyobbakat készítettem, így én csak 12 körszeletet vágtam. Megkenjük baracklekvárral és rászórjuk a töltelék felét, kicsit belenyomkodjuk. A kör széléről indulva befele feltekerjük jó szorosan és kifliket formázunk belőle. Nem gond ha a töltelék egy része kicsit kifolyik, az fog karamellizálódni. A tepsit tegyük hideg helyre legalább 20-30 percre. Ezt az ötletet Lilla írta és szerintem segített abban, hogy a rugelachom szépen megtartsa a formáját. Nos emiatt is jó, ha hidegben sütünk rugelachot, mert bizony a két tepsi nekem nem fér be a hűtőbe, úgyhogy a jó hideg tavaszi napon fóliával letakarva ment ki az erkélyre.
A másik adag tésztából is elkészítjük a kifliket, addig nagyjából az első tepsi 20 perce hidegen van, úgyhogy behozzuk megkenjük a tojással és sülni tesszük. 25-30 perc alatt aranybarnára sütjük. Aztán jöhet a másik adag. A sütemény néhány napot eláll, ne tegyük hűtőbe, mert akkor megkeményedik a tészta. A legfinomabb másnap, tehát ha vendégeknek készül, akkor előző napon süssük.
