Édesszájú vagyok. Amikor elkezdtem elővenni a különböző cukrokat fotózáshoz egy picit ledöbbentem. Az biztos, hogy egy átlag háztartásba 2-3 féle cukor tartása bőven elegendő. De én kíváncsi vagyok, szeretek tesztelgetni és ezt vállalom. Menthetetlen vagyok ilyen téren. Hogy miért ennyi cukor meg édesítő? Melyik jobb mint a másik? Nem tervezek ilyenekről bölcselkedni, hiszen ott a Google meg azért valljuk be elég szubjektív vélemény lenne ha én most itt a nádcukorról áradoznék vagy éppen a mézről...Mindenki egye azt amit szeret. Vagy éppen azt, amihez hozzájuthat. Csak azért van itthon ennyiféle, mert Budapesten lakunk és gyakran elcsábulok valami újdonságra. Aztán tény, hogy van amit egyszer veszek meg és többet soha, mert nem jön be.
A kókuszvirágcukor nem kifejezetten jó illatú cukor, viszont íze finom. Ami érdekes erről a cukorról az az, hogy alacsony a glikémiás indexe, tehát néha diétákba is beleférhet a fogyasztása. És lehet karamellizálni, amit a nyírfacukorról nem mondhatunk el. Szóval finom karamell készíthető vele. Minden kókuszos desszertbe még jobban kiemeli a kókuszos ízt. Juharszirup palacsintára. Golden syrup (nádcukor melasz) szintén palacsinta, vagy legutóbb pepparkakort sütöttem vele. Ennek van egy még sötétebb változata is, szinte fekete. Világos nádcukor minden édességbe. Méz puszedlibe, mézes pogácsába. Eritritolt diétázók, cukorbetegek fogyasztják, akárcsak a nyírfacukrot. Nos például ez az a cukor, amit többet nem fogok venni. Az ok egyszerű: nagyon furcsa íze van. Ahogy egy baráti beszélgetésen megbeszéltük: hűvös íze van. Bármibe teszed. Én például piskótát sütöttem vele és hát "hűvös" piskótát enni nem élmény, olyan mintha száraz lenne pedig még friss! Meg lemon curdbe is került és ott is rosszul vizsgázott. Visszakristályosodott. Szóval ha már olyannak sütök, aki nem ehet cukrot, akkor inkább a nyírfacukrot választom. Tudom, tudom...a nyírfacukrot állandóan fogyasztók meg arról panaszkodnak, hogy nagy mennyiségben bizony hasmenést okoz. De hát én nem sütök vele annyira gyakran.
Agavé is diétázóknak szól, viszonylag alacsony a glikémiás indexe. Ízre én azt mondom egy semleges méz. Ez is mehet palacsintára, de szinte bármilyen desszertbe amibe különben mézet tennénk. A dark muscovado egy ragacsos sötét nádcukor és kifejezetten karamellás íze miatt a spéculoos kekszbe is használják. De természetesen egyéb édességekbe is nagyon finom. A molasses ehhez igen hasonló, csak szinte fekete színű ragacsos állagú finomítatlan melaszos nádcukor. A pálmacukor nem olyan régi beszerzés, arról különösen még nem tudok nyilatkozni, majd most jönnek a tesztelések. Keleti konyhában mártogatós szószokhoz használják. Van aki magában is eszi. Mindenképpen vízben feloldva lehet használni. Itt is lehet olvasni róla.
A képekre nem került (mert nem volt már edénykém :) ), viszont használok még fruktózt is ritkán, meg ugye a nyírfacukrot. Meg a nagy keresgélésben klasszik répacukor porcukrot is találtam! Szóval van itt minden.
És annak akit jobban érdekel a glikémiás indexe és fajtája a cukroknak ITT egy igazán jó táblázat.
Ti mivel édesítetek?
