Még mielőtt valaki azt hinné, hogy egy nyers piskótatekercsről lesz szó, inkább elmondom, hogy ez annyiból sütés nélküli, hogy nem nekem kellett megsütni :) Hát jó is ez! Ugye ti is így vagytok vele? Ezúttal Édesanyám került fakanálközelbe a blogon. Azt mondta feltehetem. Szóval övé az érdem, én csak ettem és gyorsan kattintottam párat, még mielőtt ezt az utolsó hármat is felfaltam volna.
Biztos mindenkinek van kedvenc süteménye. Én sokáig azt hittem, hogy nekem nincs, mert én mindenevő vagyok desszert téren. Régebb hol a négerkocka, hol a darázsfészek vagy a kétszínű kifli volt az amit kértem, ha Besztercére utaztunk. De az elmúlt egy-két év már mindig a barackos piskótatekercsről szólt. Szóval Ő lett az abszolút kedvenc. Aztán már annyira, hogy ahányszor szüleim jönnek már biztosra veszem, hogy Édesanyám hoz egyet. Jól meglepődnék ha következőre nem hozna!
A klasszikus recepthez képest a kedvemért változtatott nem is olyan régen. Belecsempészett nádcukrot és teljes kiőrlésű lisztet. Szerintem sokkal jobb lett! Puhább, nem szárad ki napokkal később sem (ezt csak akkor tudtuk meg, mikor utaztatta, különben ritkán kerülgetjük ezt napokig!)
Hozzávalók (1 tekercshez, 28*40 cm-es tepsibe):
5 tojás
1 ek víz
3 ek nádcukor
2 ek cukor
3 púp. ek teljes kiőrlésű liszt
2 púp. ek finomliszt
1 baracklekvár (kb. 300 ml)
Szétválasztjuk a tojásokat. A fehérjét a vízzel és cukrokkal kemény habbá verjük. Hozzáadjuk a tojás sárgákat és azzal is felverjük. Beleszitáljuk a liszteket, homogénre keverjük. Sütőpapírral bélelt tepsibe kanalazzuk és elsimítjuk. Előmelegített 150 fokos sütőben negyedóra alatt megsütjük. Ha megsült vizes konyhatörlőre tesszük és feltekerjük még melegen. Bőségesen megkenjük lekvárral. És innentől kezdve már csak azzal kell foglalkozni, hogy nehogy mások megegyék előlünk! :)
