Sokmagvas vaj

A fényképezőgép memóriakártyája tele babafotókkal, no de most már más is készült. Igaz, ha ezek hangos képek lennének, akkor bizony volt egy két elégedetlen visítás közben, hogy anya miért nem mesél és húzza fel megint a zenélő játékot hanem valami egyebet fotóz :)

Nagyon sok fűszeres vaj(krém) kapható a boltokban, de bevallom inkább natúr vajat szeretünk venni és ha már ízesítésre vágyunk akkor pillanatok alatt lehet azt fűszerezni: friss zöldfűszerekkel, paprikával, sonkával, sajttal vagy éppen sokféle maggal. Ezúttal sokmagvas verzió készült reggelire, de tökéletes lehet ez partifalatnak vagy éppen előételnek friss kenyér mellé.

Céklakrém és újabb gyökérkenyér

Gyakran készül nálunk svájci gyökérkenyér egész egyszerűen azért, mert nem kell dagasztani, hanem csak összekeverni, fél napot állni hagyni és aztán megsütni. Mindenféle házi szendvicskrémmel szoktuk enni általában vacsorára. Korábban is került már a blogra ilyen kenyér, talán picit az arányok változtak ez alkalommal. Mindenik verzió bevált, szerintünk nagyon finom. Ezúttal céklakrémmel ettük.

Túrós muffin mangókrémmel, gránátalmával

Ez sem egy mai darab. Vendégvárónak készült még valamikor januárban, baba korszak előtt. Szerintem finom volt. Mangó, gránátalma és túró igen jó párosításnak bizonyult.

Rukkolás, olajbogyós csiga

És akkor itt az előző csiga párja.

Fenyőmagos csiga

Nem, nem éledt még fel a konyhám. Ez a csiga még valamikor pocakosan készült vendégvárónak. Hozok ma még egyet, nekem minden verziója nagyon ízlik, hihetetlen gyorsan elkészül és millió variáció létezik aszerint, hogy éppen milyen alapanyagunk van otthon.

Kristóf

Kedves Mindenki! Bár Facebookon írtam már róla, hogy rövid időre a fakanalat pelenkázásra cserélem, de jogos azok kérdése akik nincsenek Facebookon, hogy hol is van az újabb recept. Hát receptek meg fotók vannak várakozóban, csak idő kérdése mire elkészülök velük.

Most viszont egy örömhírt osztok meg Veletek: Kristóf kisfiunk kicsit több mint két hete született meg, a fotókon éppen 8 napos volt.

A lila burgonya volt az utolsó fotóalany. Aznap még nyugisan ebédeltem, nem gondoltam volna, hogy másnap délben már karunkban tarthatjuk pici babánkat. Kisfiunk igen türelmetlen volt, nem akarta megvárni a doki által jósolt bűvös 02.02.2012-t :)

Most a napjaink nem a főzésről szólnak. Szerencsémre anyósom igen finomakat főz nekünk :)

Képekért millió köszönet Reninek. További képeket itt nézhettek rólunk.