2010. november 15., hétfő

Nosztalgia

Pont ma van egy éve, hogy hazaértünk az egy hónapos brazil utunkról. Munka kapcsán egy projektre mentem 3 hétre és végül a Párom is velem tartott. 3 hetet Rio de Janeiróban töltöttünk (én irodában, Párom a Copacabana beachen), majd 1 hetet kirándultunk az Iguassu vízesésnél. Annyira más világ az! Nekem a hatalmas friss gyümölcs kínálat hiányzik talán a legjobban! Az acai, cupuacu, guarana, maracuja, mangó, lime, kókuszdió, ananász...ennek egy részét persze itthon is megtaláljuk, de azt kell mondanom frissen sokkal másabb minden gyümölcs! Én világ életemben utáltam az ananászt, ott viszont megszerettem és minden reggel szívesen ettem!

Nos hát nosztalgia címszó alatt elővettük a Rióból hozott cachacat (cukornádból készített párlat), a "törő botot" (nem tudom minek nevezzen, ez az az eszköz, amivel a limeot és a jeget kicsit össze lehet törni) és készítettünk Caipirinha koktélt.


Hozzávaló egy pohárhoz:
50 ml cachaca
1 evőkanál nádcukor (fehér)
1 evőkanál víz
1 lime
2-3 jégkocka


A cukorból és vízből szirupot főzünk (akár mikróban). Amint kihűl összekeverjük a cachacaval, limeot és jeget teszünk bele, kissé összetörjük a törő botunkkal. Kisebb méretű pohárban (200 ml-es) szívószállal tálaljuk.


 Egy nagyon erős koktél ez, meg is lepett amikor először kint ittunk, viszont a cukor miatt jó édes. A cachaca meg a kint tartózkodás alatt nagyon hasznos volt, mert az alkohol fertőtlenít :)


Készítettem egy kis feketebab-főzeléket. A brazil nemzeti kaja a feijoada, aminek elengedhetetlen része a fekete bab. Mellette grillezett húsok, farofa (kasszavából, makarónilisztből készült köret), rizs, krumpli, rengeteg zöldség és saláta van tálalva.
Jellegzetes éttermek Brazíliában a "por kiló" helyek. Ez amolyan önkiszolgáló étterem, ahol a kaja súlya szerint fizet az ember, tehát teljesen mindegy, hogy húst vagy zöldséget eszik. A bejáratnál kaptunk egy papírt. Vicces volt, ahogy minden egyes tányért lemérték és a papírra felírták az árat, majd a kijáratnál lehetett fizetni.


Alapvetően ehhez nem tudok receptet írni, talán annyit, hogy 1 bögrényi babot néhány órán keresztül vízben áztattam majd sós vízben puhára főztem. Hozzáadtam 2 ízesítő feketebab knorr kockát (amit még onnan hoztunk). Nekik is van specifikus knorr kockájuk, akárcsak itthon a halászlé, vagy otthon Erdélyben a bors kocka. Majd egy kevés burgonyakeményítőt és 2 evőkanálnyi tejfölt adtam hozzá.


A maté tea is említésre méltó, hiszen annyira elterjedt, hogy itthon is szinte bárhol kapható. Ezzel nem csak Brazíliában, hanem még Argentínában is összefutottunk, amikor az Iguassu vízesés argentin oldalát látogattuk. Legtöbben tökből készült kis bögrékből isszák egy speciális szűrő szívószállal. Az volt az általános látvány, hogy termoszban cipelték a vizet és helyenként megálltak és a kis bögréjüket újra feltöltötték vízzel és friss teafűvel. Nyáron a hőségben nem forró vízbe, hanem hidegbe teszik a matét, tehát nem főzik, hanem csak jéghideg vízben áztatják.